Szigetépítés a laminált parkettában

A laminált parketták térhódításával a választékuk is megnőtt. A hagyományos fautánzatokon kívül számos színes, pl. kék, zöld, bordó fautánzatú változatuk is divatba jött. A kreatív iparosok az új burkolóanyagban hamar felfedezték a variálhatóságot, és üzletek, irodahelyiségek parkettázásakor a laminátum egyöntetűségét más színű darabokból kirakott mintákkal törték meg. Ez a munka természetesen lelassítja az egyébként nagyon gyors padlóburkolást, viszont látvány szempontjából igen érdekes burkolatokat eredményez. Aki viszont maga rakta le otthonában az új parkettát, nem élhetett ezzel a lehetőséggel, mert a lerakás általános szabályai, no meg a várhatóan sok hulladék nem csábított erre senkit.

Természetesen a barkácsoló embereknek is megvan a lehetősége az ilyen "szigetek" kialakítására, csak kissé körülményesebbé teszi a munkát, és a mintázattól függően megnő a beillesztő leszabásokból adódó hulladék anyag mennyisége. Ezen sajnos nem tudunk változtatni, ám a mintás parketta sajátkezű lerakása nem lehetetlen, csak precíz munka kell hozzá, és ha nem esünk túlzásokba akkor még a leeső hulladék mennyisége sem lesz túl sok.
A megoldás lényege, hogy a paneleken gyárilag kialakított csaphornyokat a merőleges szabásoknál pótolnunk kell. Erre kitűnően megfelel egy jól megvezetett felsőmarógép, illetve az abba fogott keményfémlapkás tárcsa- vagy horonymaró, 3 mm-es szélességben. Ezzel az egymáshoz csatlakozó paneldarabok végén pótolhatjuk a lefűrészelt csapokat. A hiányzókat pedig 3 mm vastag rétegeltlemezből leszabott 20 mm széles csíkokból pótolhatjuk (1). Ez a lényeg tehát, a többi részletkérdés, bár nagyon fontos a minőségi kivitel szempontjából.
Követelmény ugyanis, hogy a méretre vágott darabok vége egyenes és pontosan merőleges legyen a hosszanti élre. Továbbá az sem mellékes, hogy a vágás mentén ne törjön ki kagylósan a laminált bevonat. Pontos vágásokra van szükségünk, hogy az egymás mellé kerülő parkettadarabok hézagmentesen csatlakozzanak egymáshoz, különben az eltérő színűekből álló minta beillesztése látszani fog. Ezt úgy érhetjük el, hogy a vágásokat - finom fogú illesztőfűrésszel - fűrészvezetőt használva végezzük el. Lassan, kis erőráhatással fűrészeljünk, vagy ha géppel fűrészelünk, akkor finom fogú tárcsát használjunk, és a lap hátoldala felől vágjunk. A vágás vonalát ajánlatos a lapok színe felől ragasztószalaggal lefedni, a vágásokat pedig a laminált felület felőli csiszolással koptassuk simára. A csiszolópapírt soha ne húzzuk visszafelé, mert a szemcséi kitördelhetik a laminátum szélét. A vágott éleket nem árt az alsó felületük felé 2-3 foknyival ferdére munkálni, hogy megkönnyítsük az egymás mellé illesztésüket. Az idegen csap szélességénél a mart horony mindig 1-1 mm-rel mélyebb legyen. Mivel az idegencsapnak az egyik oldalon mindenképpen a hosszanti csap széléig kell érnie, a feleslegét az eredeti csappal szintbe kell munkálnunk, hogy a ragasztás után tökéletes legyen a padló vízzárása. Ez lenne tehát a minta kialakításának technológiai alapja, amellyel megoldható a levágott csapok és hornyok pótlása.
Ami pedig a mintaalkotást illeti, nos választhatunk egyszerűen kivitelezhető sávos mintázatot (2, 3), vagy ehhez hasonló, de kissé bonyolultabb formát (4), esetleg igényesen kivitelezhető különleges hatásút (5).
A minták kontúrjai azonban csak egyenesek lehetnek. Többnyire az alapvonalra merőlegesek, de esetenként ferdén illeszkedő részeket is beiktathatunk, ha ezt a szöget több darabon pontosan tudjuk tartani. Magától értetődően minél kacifántosabb egy mintázat, annál több hulladék keletkezik majd. Ezért ilyen esetekben feltétlenül készítsünk a padló lefektetéséhez pontos kicsinyítésű kiosztási rajzot, és majd ebbe tervezzük bele az eltérő színű mintát. E rajz alapján már könnyen kiszámíthatjuk, hogy hány m2 kell a padlóhoz, és mennyi a mintához. A dolog persze bonyolódik azzal, hogy kevés helyen bontják meg kedvünkért az általában 2,5 m2-es kötegeket, tehát a mintát is ennek megfelelően, lehetőleg teljes kötegekre tervezzük meg.
A padló lerakásakor a szokásos módszert kövessük, azaz soronként - a másodikat mindig félosztásnyira eltolva - rakjuk le a paneleket. Ha eltérő színű darabhoz értünk, akkor vagy teljes, de más színű lappal folytathatjuk a munkát, vagy szabnunk, hornyot marnunk kell, és idegen csappal csatlakoztathatjuk egymáshoz az eltérő színű elemeket (6). A minta sorának végén hasonló helyzet adódhat, de utána már simán folytathatjuk a munkát. A következő sorban tartsuk be a fél, vagy az egész panellel történő lerakási rendet, a mintához érve viszont a felette levő sorhoz, illetve a mintához igazodva jelöljük be, és alakítsuk ki az illeszkedő részeket. Ne feledjük, a kis eltérések az alaptól elütő színek esetében nagyon szembeötlő hibákat okoznak. Ezt csak pontos szabásokkal becsiszolással kerülhetjük el, ezért vágáskor mindig hagyjunk az anyagra 0,5 mm-nyi ráhagyást, amit csiszolással munkáljunk le.